Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád
„Mindenki számára ismerős érzés, hogy akár keletre, akár nyugatra indul utazni, gyakorlatilag bármelyik európai országban talál olyat, amely miatt valamennyire otthonosan érzi magát. Legyen szó a Balkán bármely államáról, vagy a Beneluxok valamelyikéről, a magyar ember nem érzi magát teljesen idegenként. Persze másik oldalról megközelítve olyan helyet sem talál, ahol teljesen otthon érezné magát. Ez a sajátos, gyakorlatilag a honfoglalás óta fennálló, alapvetően a földrajzi elhelyezkedésünkből adódó állapot az, amelyből az következik, hogy Magyarország földrajzi, kulturális és gazdasági értelemben is híd tud lenni Európa keleti és nyugati fele, illetve a tágabb értelemben vett nyugati és keleti világ között is. Egész egyszerűen azért, mert mindkettőt jobban érti, mint ők egymást. És ez az a tulajdonság, amelyet a mostani magyar kormány tűpontosan felismert és előnyt kovácsolt belőle.
Ezt láttuk a konnektivitás stratégia megalkotásakor, amiből aztán mostanra kikristályosodott a gazdasági semlegesség politikája, amely nagyon komoly hasznot hozhat a magyar gazdaságnak. A híd szerep pedig idén év végére a politikában is megmutatkozott és olyan sikert hozott a magyar diplomáciának, amelyet az egész Európai Unió elismer. Magyarország közvetítésének hála ugyanis egy több, mint 10 éve húzódó problémát sikerült megoldani: a magyar diplomaták ugyanis elhárították az eddigi aggályokat, így Románia és Bulgária január elsejétől hivatalosan is a schengeni övezet tagja lesz. Óriási politikai siker ez, de legalábbi ugyanennyit jelent a határon túli magyarság számára és gazdasági szempontból nézve. Erdélyben élő nemzettestvéreinkkel ugyanis mostantól jóval könnyebb lesz a kapcsolattartás, hiszen nem kell a határokon várni arra, hogy átjuthassunk egyik oldalról a másikra. Az összetartozás valódi megélése szempontjából tehát hatalmas jelentősége van ennek a lépésnek. Ahogyan gazdaságilag is, hiszen a határok eltűnésével újra egymást erősítheti Debrecen és Nagyvárad, valamint a Szeged-Arad-Temesvár hármas. Ezek az agglomerációs térségek olyan gazdasági erőközpontokká nőhetik ki magukat, amelyekből mind Magyarország, mind Románia profitálhat. Szerencsére úgy tűnik, hogy ezt a román fél is felismerte és bízzunk benne, hogy az országban zajló politikai változások ellenére egy hosszú távú békés egymás mellett élés és közös építkezés veszi kezdetét.”